2009. június 30., kedd

Nyaralásunk képekben

Mielőtt elindultunk 9 napra nyaralni megnéztük az időjárás előrejelzéseket és mindenhol folyamatos esőzést ígértek. De nem riadtunk vissza, bíztunk benne, hogy 9 napig nem eshet folyamatosan az eső. És igazunk volt. Aznap amikor elindultunk és a hazautazás napján nem esett :) Lényeg, hogy volt nálunk meleg ruha, esőkabát, így nem unatkoztunk a szálloda szobában, egész nap autókáztunk és bejártuk Salzkammergut gyönyörű hegyeit. 

Ausztriában ilyen idő fogadott:

Itt már volt remény, hogy eláll az eső:

Ezekből az alkalmi vízesésekből viszont kimaradtunk volna, ha nincs eső:

Salzburgban volt egy esőmentes fél óránk:

A környék összes felvonóját kipróbáltuk, de 2000 m fölé csak mi merészkedtünk:

Hallstatt felülnézetből. Itt volt a szállásunk is:

Gmunden felülnézetből:

Kilátás A Traunseere: 

 

2009. június 17., szerda

Epres rétes

Vasárnap ellátogattunk Tahitótfaluba az Eperfesztiválra. Reménykedtem benne, hogy be tudok szerezni néhány kg epret, mert még mindig nincs eperlekvárom. De vagy nagyon drága volt, vagy túl éretlen. Azt hiszem idén le kell mondanom az eperlekvárról :( Az epres rétes szombaton készült, a mostmár hagyományosnak mondható hétvégi bográcsétel mellé.

Hozzávalók:
6 db réteslap
5 dkg vaj
3 evőkanál búzadara
1,5 kg eper
1 l tej
2 csomag epres pudingpor
5 dl tejszín
1 csomag habfixáló
8 evőkanál cukor

A vajat felolvasztottam. Három réteslapot egymásra helyeztem egy tepsiben, úgy, hogy minden lapra kentem egy kis olvasztott vajat, majd megszórtam egy kevés búzadarával. A legfelső lapra csak vaj került. 180 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt aranybarnára sütöttem. A másik három lappal hasonlóképpen jártam el. Amíg a lapok sültek az epret megpucoltam, megmostam. Mivel nagyon apró szemű volt, nem volt szükséges összedarabolni. A pudingot a leírásnak megfelelően megfőztem 6 evőkanál cukorral. Fél kg epret összeturmixoltam. A tejszínt kemény habbá vertem a maradék két kanál cukorral és a habfixálóval, majd óvatosan belekevertem az eperturmixot. Az első adag lapot, amikor megsült áthelyeztem egy magas falu tepsibe. Ráöntöttem az elkészült pudingot. Következett az eper, majd az epres tejszínhab. A második adag réteslapot felkockáztam, így helyeztem a tejszínhab tetejére, hogy majd szeletelni tudjam. Fogyasztás előtt hűtőben 2 órát állni hagytam.
Bográcsban készült slambuc után tálaltam.


2009. június 12., péntek

1,2,3,4,5,6,7

Duende és Napmátka is felém gurította a "7 titkos labdát". Köszönöm a "kíváncsiskodást", csak nem nagyon tudom, hogy mit árulhatok el magamról. De azt hiszem össze fog jönni a 7 dolog, ami kicsit titok is meg nem is.

1. Sosem gondoltam volna, hogy valaha nekem is lesz egy blogom. Jó sok ideig gondolkodtam, hogy belekezdjek-e, mert nem akartam "kiadni" magam. De a gasztroblog műfaj annyira megtetszett, hogy kb. fél év tanácstalanság után belevágtam. Egy ideig csak titokban, nehogy valaki megtudja, de mostmár fel merem vállalni :)

2. Nem szeretek monitorról olvasni. Ha nem néhány soros dologról van szó, akkor inkább kinyomtatom.

3. Szeretem a csendet. Nagyon ritkán fordul elő, hogy hiányozna valami háttérzaj (rádió, TV).  De amikor Manócska délután alszik, akkor nagyon hiányzik a csivitelése. 

4. Nem szeretek port törölni. Inkább 100 inget kivasalnék, csak ne kelljen polcot törölni.

5. Nem beszélek sokat. Nagyon gyakran magammal beszélem meg a megbeszélnivalókat. Ebből már sok konfliktusom volt, mert én úgy emlékeztem, hogy elmondtam, amit akartam, de kiderült, hogy csak magamnak. A férjem mostmár kezdi megszokni. Remélem azért nem vagyok pszihiátriai eset.

6. Állandó utazhatnékom van. De jó lenne beutazni egyszer az egész világot.

7. Nagyon ragaszkodom mindenhez, amit ajándékként kaptam. Minden kis kütyüről tudom, hogy mikor kitől kaptam.

Röviden ennyi...

2009. június 11., csütörtök

Töltött tök

Töltött zöldséget szerintem még nem készítettem kétszer teljesen egyformán. Mindig változtatok egy kicsit (vagy nagyon), annak megfelelően, hogy éppen mi van a hűtőben. Most a juhtúró volt az újdonság, mert épp volt itthon, és nagyon szeretjük. A töltelék most kicsit sokra sikeredett, de a maradék töltelékkel megtöltöttem egy kis cukkínit is.


Hozzávalók:
2 kisebb zsenge tök
2 csirkemell filé
1 doboz hámozott paradicsom
1 hagyma
friss koriander
friss petrezselyem
só, bors
1 evőkanál olaj
10 dkg juhtúró
10 dkg reszelt sajt

A csirkemellet apró kockákra vágtam. A 2 tököt félbevágtam és közepüket kiskanállal kikapartam, félretettem. A hagymát felaprítottam. Egy magas falú serpenyőben felmelegítettem az olajat, megpirítottam rajta a hagymát, majd a húskockákat rádobáltam és időnként megkeverve átsütöttem. Amikor a hús megsült, ráborítottam a paradicsomkonzervet és a tök kivájt belsejét és még néhány percig főztem. A végén következett a friss zöldfűszer, a só és frissen őrölt bors. A tölteléket beletöltöttem a felezett tökbe és tűzálló tálba helyeztem őket. 200 fokos sütőben 30 percet sütöttem, majd kivettem és rámorzsoltam a juhtúrót majd megszórtam a reszelt sajttal. Visszatettem és további 10 percet sütöttem.



2009. június 10., szerda

Elvirágzott koriander

A virágládába ültetett koriander nagyon szépen nőtt, jó sűrű volt, szinte minden nap tépkedtem belőle az ételekbe. De néhány napja úgy döntött, hogy ennyi elég volt és elkezdett virágba borulni. Nem akartam csak úgy otthagyni, az egészet levágtam és lefagyasztottam, hogy később is használni tudjam.

 

A módszer nagyon egyszerű: a koriandert levágtam, jól megmostam, lecsipkedtem a leveleket a vastagabb szárakról. Aprítógépben alaposan összevágtam. Jégkockataróba tömködtem, majd felöntöttem nagyon kevés vízzel, hogy összeálljanak a darabkák. Fagyasztóba helyeztem. 2 nap elteltével kiszedegettem a jégkockatartóból és egy dobozba helyeztem. Így amikor szükségem van rá, 1-2 fagyasztott darabot előszedek és beleteszem az ételbe. 

Eper parfé

Nagyon egyszerű recept, de amilyen egyszerű, olyan finom. 

Hozzávalók:
1 kg eper
4 dl tejszín
2 evőkanál porcukor

Az epret tisztítás után botmixerrel összeturmixoltam. A tejszínt a porcukorral habbá vertem. Óvatosan belekevertem a habba az eperturmixot. Lapos tálba öntöttem és a mélyhűtőbe raktam.


2009. június 7., vasárnap

A táplálkozás csapdájában

Nagyon érdekes cikket olvastam az új IPM magazin júniusi számában, amit gondoltam részben megosztok most olvasóimmal. Elöljáróban annyit tennék hozzá, hogy nem vagyok híve semmilyen szélsőséges táplálkozási formának, „mindenevők” vagyunk. Ennek ellenére nem ítélek el senkit, aki az étkezéséből mellőz bizonyos ételfajtákat, ételcsoportokat. Igazából bár voltak ismerősök, barátok részéről próbálkozások a meggyőzésemre, még senki nem tudta nekem bebizonyítani, hogy a szélsőség, ahogy ő étkezik, az tényleg egészséges hosszútávon. 
És akkor következzenek a részletek Szendi Gábor cikkéből:
"A táplálkozás csapdájában
Egyre több kutatás igazolja, hogy az állati zsírok használata jóval egészségesebb a növényi olajok és a margarin fogyasztásánál. Ez utóbbiak okozzák a szív- és érrendszeri betegségek nagy részét. Kiderült, hogy kutatási eredmények meghamisításán alapul az "egészséges étkezésnek" nevezett sok évtizedes propaganda.

1840-től lineárisan, évente 3 hónappal hosszabbodik meg az átlagos várható élettartam. Némi lassulással is számolva, 2300-ban 100-106 év körüli lesz a várható élethossz. 2050-re az USA-ban 5,8 millió százévest prognosztizálnak. Ez nagyon ígéretes. De már napjainkban is az a helyzet, hogy sokáig élni nem azonos az értelmes élettel, hanem csupán orvostudományi bravúrt jelent. 


Az orvosok kezükbe veszik a dolgot 
A hatvanas-hetvenes évekre egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a modern táplálkozás halálos veszélyeket rejt. A vezető halálokok közt élen járnak a szív és érrendszeri és a tumoros megbetegedések. Az orvoslás nagyhatalommá vált, az evolúció ösvényeiről letért ember belebetegedett a civilizációba, és megmentőjét látja az orvostudományban. Az orvoslás azonban kétélű fegyver, a civilizált világban a legtöbb szükségtelen halált maga az orvosi kezelés idézi elő. 
Az orvostudomány az emberről a mai napig a „hogyan működik” téves paradigmájában gondolkodik, ahelyett, hogy a „hogyan alakult ki” kérdésből indulna ki. Ez a teóriák tények feletti hatalmához vezetett. Erre modellértékű példa Semmelweis esete, aki napnál világosabban mutatta ki a karbolsavas kézmosás halálozáscsökkentő hatását, de a tények kevésnek bizonyultak a teóriával szemben. 


A koleszterinblöff 
Az orvostudomány az embert egy bonyolult gépnek tekinti, s e felfogásban a betegségek szabályozási zavarok. Ha a szív és érrendszeri megbetegedést az erek falában képződő lerakódások, un. plakkok okozzák, akkor ki kell kísérletezni, hogyan tudjuk ezt mesterségesen előállítani. Ha sikerül állatokban érelmeszesedést, vagyis atheroszklerozist előidézni, akkor megvan a szív és érrendszeri megbetegedés okozója. Ez a logikusan hangzó következtetéssor vezetett el korunk egyik legnagyobb tévedéséhez, a koleszterinblöffhöz.
Mivel növényevő nyulak, rézuszmajmok és tengerimalacok koleszterinnel vagy zsírral történő etetésével mesterségesen érelmeszesedést lehetett előidézni, ez lett a modellje az emberi szív és érrendszeri megbetegedéseknek is. Hogy növényevő állatok megbetegszenek nagy mennyiségű koleszterin vagy állati (telített) zsír fogyasztásától, abban nincsen semmi meglepő. Egy növényevő szervezete nem tud mit kezdeni a zsírokkal. Ugyanez a kísérlet azonban kudarcba fulladt volna, ha húsevő, vagy mindenevő állatokkal próbálkoztak volna. Kissé elhamarkodottan kiáltották ki tehát főbűnösnek a koleszterint.
Az 1970-es évektől kezdve rohamosan terjedt a zsírfóbia, a közegészségügyi szervek világszerte azt harsogták, hogy az emberek csökkentsék az állati eredetű élelmiszerek, különösen a zsírok fogyasztását. A koleszterin a gyógyszeripar számára hatalmas biznisszé vált.

Nyomozás koleszterinügyben
A koleszterinmánia 1953-ban Ancer Keys „hét ország” vizsgálatával kezdődött, amelyben egyenes összefüggés mutatkozott a zsírfogyasztás és a szívhalálozás között. Az agyonhivatkozott vizsgálatról azonban kiderült, hogy Keys 16 ország adatait „kifelejtette”, mert azok adataival már megszűnt az összefüggés.

Gyilkos jó tanácsok
Azt már látjuk, hogy a hivatalos orvostudomány 50 éve üldözi a koleszterint, koleszterincsökkentőkkel tömi a népességet, az élelmiszeripar gyártja a koleszterinszegény ételeket, a lakosság csökkentette a zsír- és koleszterinfogyasztást – csak éppen a szív- és érrendszeri megbetegedések száma nem csökkent, hanem nőtt. Hogy lehet étolajjal ölni? Úgy, hogy a növényi olajat, hogy étolaj vagy margarin legyen belőle, egy hidrogénezésnek nevezett kémiai eljárásnak vetik alá, melynek során transzzsírok keletkeznek. Ezek olyan szerkezetű zsírok, amelyek a természetben ritkán fordulnak elő, és a szervezet nem tud velük mit kezdeni, mert nincsen hozzájuk bontóenzime.

A végső paradoxon
Európai orvosok már a 30-as években felfigyeltek arra, hogy az eszkimók körében, miközben táplálékuk 94 százaléka hús és zsír, ismeretlenek a civilizációs betegségek

A régi meg az ősi
Ha valaki betér egy bioboltba, azzal a meggyőződéssel találja magát szemben, hogy a „vissza az ősi táplálékhoz” jelszó a teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztását jelenti. A modern közegészségügyi ajánlások ugyancsak ezt reklámozzák, mondván, hogy a rostbevitel fontos.
Csakhogy az emberiség mindössze 10000 éve fogyaszt gabonafélékből készült ételeket, miközben az emberi szervezet évmilliókon át a vadászó-halászó-gyűjtögető étrendhez adaptálódott, amely nem tartalmaz gyorsan felszívódó szénhidrátokat. A nagy keményítőtartalmú ételek fogyasztása csupán azért terjedt el, mert a Föld népessége olyan ütemben kezdett növekedni, hogy a hagyományos élelmezésnek befellegzett. Egyszerűen elfogytak a vadászható vadak. Az emberiség tehát kínjában fordult a magas glikémiás indexű szénhidrátokhoz.

Zsákutcában vagyunk
A gabonafélék fogyasztásának egyik legsúlyosabb következménye az elhízás, inzulinrezisztencia, magas koleszterin- és triglicerisszint. Amiért 50 éve a zsírt és a koleszterint okolják, azért a nagy glikémiás indexű szénhidrátok a felelősek."


Engem elgondolkodtatott a cikk. Akkor ez most azt jelentené, hogy ehetek nyugodtan szalonnát, csak kenyeret ne egyek mellé?


Csirkemájas saláta

Néhány perce írtam be ChefViki ropogós csirkemájfalatjaihoz, hogy ritkán készítek májat. Utána elkezdtem a fényképeket böngészgetni és azonnal megakadt a szemem ezen a csirkemáj salátán. Olyan régen készült, hogy már el is felejtettem :) Nem is volt kérdés, hogy akkor melyik recept következzen a várakozók listájából. Amikor fényképeztem a petrezselyem még lemaradt, de utólag pótoltam :)

 

Hozzávalók:
30 dkg csirkemáj
1 fej saláta
1 lilahagyma
1 csokor újhagyma
2 alma
1 citrom
1 csokor petrezselyem
4 zsályalevél
2 evőkanál olaj
só, bors

A májat megmostam, lecsepegtettem. Az olajat egy serpenyőben felmelegítettem, beledobtam a májat és a zsályaleveleket. 6-8 perc alatt átsütöttem a májat. A salátát leveleire szedtem, megmostam minden levelet, kicentrifugáztam, majd apró darabokra téptem. Az almákat megpucoltam, apró kockákra vágtam. A hagymákat is felaprítottam. A hozzávalókat összekevertem egy salátás tálban. A serpenyőben léve pecsenyeléhez kevertem a citrom levét, sóztam, borsoztam, és ráöntöttem a salátára. A petrezselymet felaprítottam és a saláta tetejére szórtam. 

Ötletadó: Lajos Mari, Hemző Károly - 66 saláta

2009. június 4., csütörtök

Töltött cukkíni

Elszórtam virágládába jónéhány zöldfűszer magot. Minden ládába 2 félét szórtam, gondoltam jól meglesznek egymás mellett, de tévedtem. Érdekes módon minden ládában csak egyik növényke bújt elő. Utána olvastam csak valahol, hogy bizony vannak olyan párosítások, amik nem bírják egymás közelségét, de azt nem hinném, hogy minden ládában beletaláltam volna egy ilyen nem bírom a másikat párosba. Így most lett nagyon sok korianderem, petrezselymem, bazsalikomom, oregánóm, de nem lett majorannám, kakukkfüvem, citromfüvem. De nem adom fel tovább próbálkozom. Addig is minden ételt a megmaradt zöldfűszerekkel ízesítek :)

Hozzávalók:
3 kisebb cukkíni
10 dkg ementáli sajt
10 dkg füstölt sajt
15 szem zöld olajbogyó
friss koriander
friss petrezselyem
5 bazsalikomlevél


A cukkínit csíkosra hámoztam, majd kb. 5 cm-es darabokra vágtam. Kiskanállal a közepüket kikapartam. A sajtot megreszeltem, a zöldfűszereket és az olajbogyót apróra vágtam, majd hozzákevertem a megreszelt sajtkeverékhez. A cukkínik belsejét enyhén megsóztam, majd a sajtkeveréket belenyomkodtam. 180 fokra előmelegített sütőben 20 percet sütöttem.





2009. június 3., szerda

Bodza fagylalt

Ezt a nagyon finom fagyit sem most készítettem, hanem amikor még bodza is volt meg meleg is volt. Idén elég valószínű, hogy ez lesz az utolsó bodzás bejegyzésem. Ha nagyon utánanéznék, akkor biztos találnék még nyíló bodzabokrot, de nálunk már teljesen elvirágzott. Jöhet az eper elraktározás télire, bár időhiányom miatt lassan arról is lekések. Itt a közelünkben van több szedd magad eperföld is, de idén nem akar úgy érni az eper, mint ahogyan kéne neki, és mindenki leszedi félig éretten. Persze én is szedtem, mert ha már ott vagyok, akkor nem jövök haza üres kézzel. Mire szegény eper igazán beérne, nem marad belőle semmi.

 

Hozzávalók:
2 dl félédes fehérbor
5 bodzavirág
3 dl tejszín
2 evőkanál méz
1 citrom

A fehérbort a citromlével felforraltam, majd a tűzről levettem és elkevertem benne a mézet. Beleraktam a bodzavirágokat, és ázni hagytam, amíg a bor ki nem hűlt. Ekkor leszűrtem és óvatosan összekevertem a kemény habbá vert tejszínnel. Egy lapos tálba öntöttem és a mélyhűtőben megfagyasztottam.

Ötletadó: Ultsch Wegmann - Natúrkonyha