A táplálkozás csapdájában

Nagyon érdekes cikket olvastam az új IPM magazin júniusi számában, amit gondoltam részben megosztok most olvasóimmal. Elöljáróban annyit tennék hozzá, hogy nem vagyok híve semmilyen szélsőséges táplálkozási formának, „mindenevők” vagyunk. Ennek ellenére nem ítélek el senkit, aki az étkezéséből mellőz bizonyos ételfajtákat, ételcsoportokat. Igazából bár voltak ismerősök, barátok részéről próbálkozások a meggyőzésemre, még senki nem tudta nekem bebizonyítani, hogy a szélsőség, ahogy ő étkezik, az tényleg egészséges hosszútávon. 

És akkor következzenek a részletek Szendi Gábor cikkéből:

"A táplálkozás csapdájában
Egyre több kutatás igazolja, hogy az állati zsírok használata jóval egészségesebb a növényi olajok és a margarin fogyasztásánál. Ez utóbbiak okozzák a szív- és érrendszeri betegségek nagy részét. Kiderült, hogy kutatási eredmények meghamisításán alapul az "egészséges étkezésnek" nevezett sok évtizedes propaganda.

1840-től lineárisan, évente 3 hónappal hosszabbodik meg az átlagos várható élettartam. Némi lassulással is számolva, 2300-ban 100-106 év körüli lesz a várható élethossz. 2050-re az USA-ban 5,8 millió százévest prognosztizálnak. Ez nagyon ígéretes. De már napjainkban is az a helyzet, hogy sokáig élni nem azonos az értelmes élettel, hanem csupán orvostudományi bravúrt jelent. 


Az orvosok kezükbe veszik a dolgot 

A hatvanas-hetvenes évekre egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a modern táplálkozás halálos veszélyeket rejt. A vezető halálokok közt élen járnak a szív és érrendszeri és a tumoros megbetegedések. Az orvoslás nagyhatalommá vált, az evolúció ösvényeiről letért ember belebetegedett a civilizációba, és megmentőjét látja az orvostudományban. Az orvoslás azonban kétélű fegyver, a civilizált világban a legtöbb szükségtelen halált maga az orvosi kezelés idézi elő. 
Az orvostudomány az emberről a mai napig a „hogyan működik” téves paradigmájában gondolkodik, ahelyett, hogy a „hogyan alakult ki” kérdésből indulna ki. Ez a teóriák tények feletti hatalmához vezetett. Erre modellértékű példa Semmelweis esete, aki napnál világosabban mutatta ki a karbolsavas kézmosás halálozáscsökkentő hatását, de a tények kevésnek bizonyultak a teóriával szemben. 


A koleszterinblöff 
Az orvostudomány az embert egy bonyolult gépnek tekinti, s e felfogásban a betegségek szabályozási zavarok. Ha a szív és érrendszeri megbetegedést az erek falában képződő lerakódások, un. plakkok okozzák, akkor ki kell kísérletezni, hogyan tudjuk ezt mesterségesen előállítani. Ha sikerül állatokban érelmeszesedést, vagyis atheroszklerozist előidézni, akkor megvan a szív és érrendszeri megbetegedés okozója. Ez a logikusan hangzó következtetéssor vezetett el korunk egyik legnagyobb tévedéséhez, a koleszterinblöffhöz.
Mivel növényevő nyulak, rézuszmajmok és tengerimalacok koleszterinnel vagy zsírral történő etetésével mesterségesen érelmeszesedést lehetett előidézni, ez lett a modellje az emberi szív és érrendszeri megbetegedéseknek is. Hogy növényevő állatok megbetegszenek nagy mennyiségű koleszterin vagy állati (telített) zsír fogyasztásától, abban nincsen semmi meglepő. Egy növényevő szervezete nem tud mit kezdeni a zsírokkal. Ugyanez a kísérlet azonban kudarcba fulladt volna, ha húsevő, vagy mindenevő állatokkal próbálkoztak volna. Kissé elhamarkodottan kiáltották ki tehát főbűnösnek a koleszterint.
Az 1970-es évektől kezdve rohamosan terjedt a zsírfóbia, a közegészségügyi szervek világszerte azt harsogták, hogy az emberek csökkentsék az állati eredetű élelmiszerek, különösen a zsírok fogyasztását. A koleszterin a gyógyszeripar számára hatalmas biznisszé vált.

Nyomozás koleszterinügyben
A koleszterinmánia 1953-ban Ancer Keys „hét ország” vizsgálatával kezdődött, amelyben egyenes összefüggés mutatkozott a zsírfogyasztás és a szívhalálozás között. Az agyonhivatkozott vizsgálatról azonban kiderült, hogy Keys 16 ország adatait „kifelejtette”, mert azok adataival már megszűnt az összefüggés.

Gyilkos jó tanácsok
Azt már látjuk, hogy a hivatalos orvostudomány 50 éve üldözi a koleszterint, koleszterincsökkentőkkel tömi a népességet, az élelmiszeripar gyártja a koleszterinszegény ételeket, a lakosság csökkentette a zsír- és koleszterinfogyasztást – csak éppen a szív- és érrendszeri megbetegedések száma nem csökkent, hanem nőtt. Hogy lehet étolajjal ölni? Úgy, hogy a növényi olajat, hogy étolaj vagy margarin legyen belőle, egy hidrogénezésnek nevezett kémiai eljárásnak vetik alá, melynek során transzzsírok keletkeznek. Ezek olyan szerkezetű zsírok, amelyek a természetben ritkán fordulnak elő, és a szervezet nem tud velük mit kezdeni, mert nincsen hozzájuk bontóenzime.

A végső paradoxon
Európai orvosok már a 30-as években felfigyeltek arra, hogy az eszkimók körében, miközben táplálékuk 94 százaléka hús és zsír, ismeretlenek a civilizációs betegségek

A régi meg az ősi
Ha valaki betér egy bioboltba, azzal a meggyőződéssel találja magát szemben, hogy a „vissza az ősi táplálékhoz” jelszó a teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztását jelenti. A modern közegészségügyi ajánlások ugyancsak ezt reklámozzák, mondván, hogy a rostbevitel fontos.
Csakhogy az emberiség mindössze 10000 éve fogyaszt gabonafélékből készült ételeket, miközben az emberi szervezet évmilliókon át a vadászó-halászó-gyűjtögető étrendhez adaptálódott, amely nem tartalmaz gyorsan felszívódó szénhidrátokat. A nagy keményítőtartalmú ételek fogyasztása csupán azért terjedt el, mert a Föld népessége olyan ütemben kezdett növekedni, hogy a hagyományos élelmezésnek befellegzett. Egyszerűen elfogytak a vadászható vadak. Az emberiség tehát kínjában fordult a magas glikémiás indexű szénhidrátokhoz.

Zsákutcában vagyunk
A gabonafélék fogyasztásának egyik legsúlyosabb következménye az elhízás, inzulinrezisztencia, magas koleszterin- és triglicerisszint. Amiért 50 éve a zsírt és a koleszterint okolják, azért a nagy glikémiás indexű szénhidrátok a felelősek."


Engem elgondolkodtatott a cikk. Akkor ez most azt jelentené, hogy ehetek nyugodtan szalonnát, csak kenyeret ne egyek mellé?